Prof. Dr. Sandra Sándor med. habil. Ph.D. – Szakvélemény
Egyensúly: ez a kulcs. (…) Az emberek furcsa felületeken tudnak egyensúlyozni. (…) Még kiszámíthatatlanokon is. Ezt nevezik „ráhangolódásnak”.
Frank Herbert
A koordinációs képességek fejlesztése életkorhoz kötöttek és intenzív fejlődése is csak kb. 12-13 éves korig tart. Ezen életkor felett, egy módszeresen kidolgozott edzésfolyamat nélkül – amely az életkori sajátosságokat és nemi jelleget is figyelembe veszi –, a jellegzetesen kialakult koordinációs jegyek minőségének fejlődése spontán leáll és már csak kismértékű változása figyelhető meg. Ezért célszerű már gyermekkorban játékos, életszerű formában elsajátítani ezen képességet. Azt mondják minden életszakaszban fejleszthetők képességeink, mégis megfigyelhető egyfajta hatékonysági különbség. („amit Jancsi nem tanult meg, azt János már nem fogja”)
Az egyensúlyozó képesség az a koordinációs képesség, amely a nagyon kicsi alátámasztási felület (pl.: rúd, gerenda, kötél) vagy nagyon bizonytalan egyensúlyi viszonyok (pl.: balett) közötti mozgásfeladatok gyors megoldásának feltételeit képezi.
Az egyensúly érzékelés a test helyzetének és mozgásának érzékelését jelenti. A testhelyzet érzékelése több szerv összehangolt működésén alapul.
Az egyensúlyozás, mint koordinációs képesség három elkülöníthető formában jelenik meg:
· Statikus egyensúlyozás képessége
Amikor valamilyen testrész, vagy testhelyzet stabil rögzítése, megtartása a cél, miközben az egyensúlyvesztés lehetősége folyamatosan jelen van.
· Dinamikus egyensúlyozási képesség
A különböző irányú és sebességű mozdulatok, mozgások testi egyensúlyi helyzetet megbontó hatásának korrigálása, az új egyensúlyi helyzet kialakítása, uralása.
· Vegyes egyensúlyi helyzet
Amikor a statikus és dinamikus egyensúlyozás szabályozásának szüksége együttes formában jelenik.
A koordináció és egyensúly fejlesztésére az instabil közeg a legalkalmasabb. Ebben a speciális térben az ingerekhez való adaptáció csak azon az áron valósulhat meg, ha a lehető legtöbb ideget, ezáltal a lehető legtöbb izomrostot aktiválja a szervezet. Ehhez a magas szintű munkához jóval több energiát használ fel a test, mint amikor sík talajon végzünk gyakorlatokat. Gyermekek esetében kiemelt jelentőséggel bír, hogy az idegrendszer érési folyamatai a lehető legoptimálisabb körülmények között mehessenek végbe. Ezt segíti elő az a játékos formában végrehajtott tréning, amely gyógytornászok, sportszakemberek által kifejlesztett és a BOSU által generált instabil felszínen kivitelezhető. A BOSU a „boothsidesup” rövidítése. Maga az eszköz egy félbe vágott nagy labdához hasonlít, és ahogy a neve is mutatja mindkét oldalán – a puha, rugalmas labda, illetve a kemény ún. platform rész –használható.
Természetesen a mozgás nemcsak a támasztó és mozgásrendszerre van hatással, hanem egyéb szervrendszereinkre is, többek között a hormonális rendszerre. Az endorfinnak, melyet a köznyelvben sokszor „boldogsághormonnak” hívnak, nem csak felnőttkorban van pozitív hatása az általános közérzetre, hanem gyermekkorban is. Az említett vegyület termelődésének egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb ingere a mozgás, melynek során az elmozdulások hatékony kivitelezéséhez az idegrendszer által közvetített parancsok útján izomrostok kapcsolódnak be, melyek száma megsokszorozódik, ha a mozgást instabil környezetben végezzük. Ez az ingeráradat nagy mennyiségű endorfin keringésbe való bejutását teszi lehetővé, annak minden pozitív hatásával együtt, és többek között ezért használják szívesen a gyerekek is a BOSU-t. Az eszköz sokoldalúságánál fogva már egészen kisgyermekkorban nagyon változatos gyakorlatokkal lehet támogatni az idegrendszer érési folyamatait, az ideg-izom kapcsolatok minél hatékonyabb kiépülését. Ebben a speciális környezetben végzett gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz, hogy később az aprólékos, nagyfokú összpontosítást igénylő mozdulatok megtanulása se okozzon nehézséget. Mind a törzsizmok, mind az alsó és felső végtag izmainak ereje, állóképessége, reagálási képessége javítható a BOSU segítségével, ami a gyermekeknél egyben a későbbi alapok lefektetését is jelenti, még abban az esetben is, ha nem lesz belőle élsportoló, hiszen a megfelelő szellemi és fizikai kondícióra a mindennapi életben, az iskolában, a tanulás, az új ismeretek akár elméleti, akár gyakorlati elsajátítása során is szükség van.
Prof. Dr. Sandra Sándor med. habil. Ph.D.
ny. o. ezredes
